2010.12.28. 10:43
Giga-mega ömlesztett poszt
mint jamal kollega párszor felhívta rá a figyelmemet, az utóbbi egy hónapban eléggé elhanyagoltam a blogot. remélem, megértitek, ugyanis nagyon lefoglalt a vizsgaidőszak a sok meló miatt nem volt időm az egészéves jelentésemet meg kellett írnom a moszadnak a háború ésbéke olvasása mellett nem volt időm másra kreativitásomat más színtereken éltem ki kibaszott lusta voltam. de most megpróbálkozom a lehetetlennel: megközelítőleg minden jófejet és férget leírni az elmúlt 3-4 hétből. ötleteket, véleményeket szokás szerint kommentekben lehet jelezni. no de lássuk:
Jófejek voltak:
Barbi
barbi szokás szerint ajándékhegyekkel halmozott el, már én sem értem miért, pedig én aztán eléggé szeretem magamat. de kaptam tőle óriásbuborékfújót (tényleg óriási), unitedes naptárt, légy formájú fülhallgatót, és még sorolhatnám. de az a lényeg, hogy egytől egyig remek dolgokat.
Etti
bár már nem etti az elsőszámú vizsgaügyi szaktanácsadóm, még mindig nagy szerepet játszik benne, hogy sikerrel vegyem a számonkéréseket. figyelmeztet, fénymásol, és elküldi a szükséges pps-eket, beadandókat, forrásokat. nélkülözhetetlen, és jófej is.
Sanyi
sándorunk amellett, hogy gyönyörű férfi, jó vendéglátó is, karácsony előtt pár nappal ugyanis megörvendeztette társaságunkat egy remek ebéddel. ja, és még összebújva aludt is velem. ő volt a kis kifli.
Tomi
drága lusta disznó szobatársam igencsak jófej volt barbi névnapján kockában. hiába ismételtem meg, hogy nekem jó a kisfröccs is, ragaszkodott hozzá, hogy felesre hívjon meg, így kaptam egy vodkát. sőt, mindenki más is kábé, aki akkor a pultnál állt.
Esztáj
bár az eredményt még nem tudom, ha meglesz a művtöri vizsgám, az nagy százalékban neki köszönhető (és nem ágic használhatatlan jegyzetének, köszi ágic!). zh közben ugyanis küldtem egy reményvesztett sms-t tájnak, aki válaszolt, és leírta lacourbeakárki szabályait a modern építészetről.
A Pécsi Állatkert
túl részletesen nem ecsetelem jófejségük okát, de legyen elég annyi, hogy segítőkészségüknek köszönhetően akciósan fogadtam örökbe barbinak egy prérikutyát.
Geri
miközben én egy utolsó kétségbeesett próbálkozást tettem, hogy valami nyoma maradjon agyamban szepes erika: verstan című könyvének, a telefonom berregett egyet. mms-t kaptam geritől, mégpedig a híres plakátot: szégyelld magad, már megint zsidónál vásároltál. megmosolyogtatott, szó mi szó.
Férgek voltak:
Ágic x2
ágic két alkalommal is kiérdemelte ezt a végtelenül lealacsonító címet. első aljassága az volt, hogy kockában minden ok és előzmény nélkül összefirkálta tollal a nadrágomat, ami akkor az egyetlen tiszta darab volt a ruhatáramban. a második féreg címet azzal érdemelte ki, hogy kb. john ramboként viselkedett velem, szintén érthetetlen okokból: papuccsal ütött, rúgdosott, oldalba könyökölt. már megin a zsidó báncsák.
Sanyi
azon már annyira nem is lepődtm meg, hogy sanyi azért akarja lemondani a szenes zárót, mert letapossák az újonnan vett cipellőjét. gondolom simontól kapott volna a popójára, ha így történik. de az már idegesített, hogy az én kölcsönadott cipőmet képes volt dzsuttihoz visszavinni, mely mindenféle emberi logikát nélkülöz.
R.Z.
tanárom ugyanis összedobott eg nagyon aranyos kis tesztet a versformákról, melynek eredménye az lett, hogy a 30 vizsgázóból 30 megbukott. gyenge matekosoknak: én is.
Szasszer
a már említett karácsonyt megelőző ivós estén szasszer igazi tajparaszt volt; folyton húzta a száját, nem volt egy jó szava, és egy kurva 'kösz'-t se mondott egész este. bár az én oldalomon állt a szokásos kuruc-labanc vitában, ez csak árnyalta a képet, megfordítani nem tudta az eredményt.
A regensburgiak
igen, mindhárom kis buzi megkapja a címet. ugyanis végre hazajönnek, de a 21.-étől 3.-áig tartó időszakban nem találtak egy napot vagy estét (beleértve szilvesztert is), hogy velünk találkozzanak. ez pedig minősíthetetlen és szégyenteljes magatartás.
Tibáj
a nagy karácsonyi römipartiban ugyanis elkapott egy nyerő szériát, amikor eléggé elhúzott a mezőnytől. és ami arcoskodás onnantól ment, az szinte leírhatatlan. a mellény nagy volt, a lendület már kisebb: természetesen megvédtem címemet, fákkje!
Én
és igen, végsősoron én is féreg vagyok, amiért ilyen sokáig (rekord!) elhanyagoltam az oldalt, kitéve a nyájas olvasót az unalom okozta szenvedéseknek. mea culpa, sajnőálom tényleg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
brux_88 2011.01.18. 09:53:34
Jamal_Fraser 2011.01.27. 01:04:19
